John Lennon 1980. december 8-án halt meg egy lövöldözés után New Yorkban. A mai nap jelenti halálának 25. évfordulóját. A tömeges felvonulások amelyek halála után zajlottak csak Elvis Presleyéhez (1977) és Jerry Garciaéhoz (1995) mérhetÅ‘, és hasonlóképpen Bob Marleyéhoz és Kurt Cobainéhoz.
Sok rock- és popsztár vett utolsó lélegzetet az elmúlt évtizedben, vannak akiket észre sem vettek, de a fent említett egyénekre ennek ellentettje igaz. Ami összekapcsolja Å‘ket az az, hogy ezeknek a zenészeknek az életútja igazán megérintette hallgatóit, haláluk pedig egy szakadást jelentett az emberek lelkében.
Mint egy volt Beatle, Lennon halála semmiképpen sem lett volna mindennapi esemény, akkor sem ha öreg korában halt volna meg, természetes okokból, de a halálának hatása az emberekre nem magyarázható csupán a népszerűséggel. A szólókarrierje sem valószínű ok erre, mivel sokakhoz képest nem volt annyira sikeres. Az elsÅ‘ szólóalbumait kísérleti céllal készítette, és csak egy szűk piacra tudott elérni. KésÅ‘bb olyan lemezek mint az „Imagine” (Képzeld), és a „Mind Games” (Elmejátszmák) már sokkal emészthetÅ‘bbek lettek, így jobban is terjedtek, de ennek ellenére sok ember gyűjteményében nincsenek meg. Voltak sikerei számokkal is, de az egyetlen amelyik igazán benne maradt a köztudatban az az Imagine. 1975 után nem adott ki új felvételt, és koncerteket sem adott, visszavonult teljesen, röviddel a halálát megelÅ‘zÅ‘ idÅ‘kig, amikor is kiadta a „Double Fantasy” (Kétszeres fantázia) című albumot.
Tehát sok tekintetben az ember volt az, és nem a zene, amelyet az emberek sirattak. Mint egy Beatle, Lennon sokkal rendszerellenesebb volt, és zenéi mélyebbnek hatottak mint a vidám, kommersz Paulé, a szenvedélyes Ringoé, vagy a misztikus Georgé. Å volt az elsÅ‘ Beatle aki nyíltan felvett politikai és szociális célokat. A Yoko Ono-val való kapcsolata kezdetén háborúellenes kampányba fogott, és kiadta a „Give Peace a Chance” (Adjatok esélyt a békének) című himnuszát. A késÅ‘bbi dalok témái többek között a rasszizmus, Vietnam, a nÅ‘i egyenjogúság, és Észak-Írország voltak. Köztudottan támogatott baloldali célokat és emiatt az FBI-nál vaskos aktája volt, és gondjai akadtak az amerikai munkaengedély beszerzésekor. Miután felhagyott az alkohollal és a drogokkal, foglalkozott a családon belüli erÅ‘szak problémájával, valamint az alkohol párkapcsolatokra gyakorolt hatásával. Sok száma ilyen tekintetben személyes volt, arra irányítva hogy saját démonait elűzze, amelyek közül sok a kaotikus gyermekkorából maradt vele. Az a célja, hogy biztos nevelést adjon gyermekeinek eredményezte a 70-es évek végén való visszavonulását, amikor egyszeri „családapa” akart lenni.
Ugyanakkor a visszavonulása alatt is erÅ‘s aktivista maradt, aki a békéért és szociális igazságért harcolt. Gondjai voltak az óriási vagyonának elfogadásával, amelyet kifejtett egy Playboy-interjúban:
PLAYBOY: A vagyonod témájával kapcsolatban, a New York Post azt állítja, hogy bevallottad azt hogy több mint 150 000 000 dollárod van (1980), és…
LENNON: Mi sosem ismertünk be ilyesmit.
PLAYBOY: A Post azt állítja hogy mégis.
LENNON: Amit a Post mond - Rendben, gazdagok vagyunk, és akkor mi van?
PLAYBOY: A kérdés az, hogy ez összefér-e a politikai elveiddel? Szocialisták vagytok, vagy nem?
LENNON: Angliában, csak két dolog van, ami lehetsz: vagy a munkásmozgalmat támogatod, vagy a kapitalista mozgalmat. Vagy egy jobboldali fajankó leszel, ha abba az osztályba születsz amiben éppen én vagyok, vagy pedig ösztönösen szocialista leszel, mint ahogy én is az lettem. Ez azt jelentette hogy úgy gondoltam, hogy mindenkinek jár az hogy a hibás fogait és egészségét ellássák, és így tovább. De ettÅ‘l függetlenül, pénzért dolgoztam és gazdag akartam lenni. De mindegy - ha ez egy ellentmondás, akkor én szocialista vagyok. De nem vagyok semmi. Bűntudatom volt a pénz miatt. Ezért veszítettem el, vagy úgy hogy elajándékoztam, vagy úgy hogy megengedtem hogy úgynevezett menedzserek átvágjanak.
Ha félretesszük ezen dilemmáját, Lennon hírneve mint egy idealista aki egy jobb társadalomért harcol, változatlan marad, még az évtizedek óta tartó „újraértékelés” ellenére is. Minden évben, ebben az idÅ‘szakban a rádió újra lejátssza a legelfogadottabb dalát, az „Imagine-t”. De ez nem egyszerűen egy szép karácsonyi szám amely tele van jelentéstelen mondatokkal, hanem kifejt egy világszemléletet amellyel sokunk egyetértene:
Imagine no possessions
I wonder if you can
No need for greed or hunger
A brotherhood of man
Imagine all the people
Sharing all the world…
Képzeld el hogy nincs tulajdon
Kíváncsi vagyok vajon megy-e
Semmi szükség kapzsiságra vagy éhezésre
Az emberiség testvérisége
Képzeld el az összes embert
Az egész világot birtokolni…
Abban az idÅ‘ben, amikor a rock és pop világa úgy tűnt hogy csak a pénzcsinálással, és az élvezetek hajszolásával foglalkozik, a politikai világot pedig Thatcher és Reagen reakciós színjátéka uralta, Lennon volt az aki kiállt az emberiségért. Az üzenete az egység, béke, és egy jobb jövÅ‘ üzenete volt - egy olyan üzenet mely fÅ‘leg a fiatalságot mozgatta meg a 80-as években, és még 25 év után is ezt teszi:
You may say I'm a dreamer
But I'm not the only one
I hope someday you'll join us
And the world will live as one
Talán azt mondod álmodozó vagyok
De nem én vagyok az egyetlen
Remélem egy napon csatlakozol hozzánk
És egy napon egyként fogunk élni
Ez egy üzenet ami arra késztet minket hogy mozgósítsuk a világ ifjait és dolgozóit azért hogy legyÅ‘zzük az imperializmust és a kapitalizmust, és egy szocialista jövÅ‘t építsünk, amelyek megvalósítják ezeket a verssorokat.