Evo Morales és Mozgalom a Szocializmusért (MAS) nagy győzelmet ért el a december 6-i választásokon Bolíviában. A tömegek a fővárosban, La Pazban Morales győzelmi beszédét „socialismo, sosialismo” kiáltásokkal fogadták.
A hivatalos eredmények megmutatják a győzelem nagyságát: Több, mint 64% (2,9 millió) szavazat érkezett Evo Moralesre 94%-os feldolgozottságnál. A MAS hat közigazgatási területben nyert (La Paz, 80%; Oruro, 79%; Potosí, 78%; Cochabamba, 68%; Chuquisaca, 56%; ás Tarija, 51%). El Altóban, ami 2003-ban és 2005-ban a forradalom epicentruma volt, most 87% szavazott Evo Moralesre. Fontos kiemelni, hogy Tarija része a Media Luna (Keleti Félhold) területnek, ahol a reakciós ellenzéknek sikerült tömeges támogatókat szervezni az elmúlt pár évben. A jobboldali ellenzéknek, amit a volt cochabambai polgármester, Manfred Reyes vezetett, sikerült nyernie Santa Cruzban (52% a MAS 40%-ával szemben), és a ritkán lakott Pandóban (51% a MAS 44%-ával szemben) és Beniben (53% a MAS 37%-ával szemben).
Még a reakciós Santa Cruzban is a MAS 9 helyet szerzett a 15 tartományból és az ellenzéki városban a központot körülvevő munkás negyedekben stabil szavazatokat kapott a MAS. A MAS kampánya itt nem volt túl népszerű, mivel arra alapozott, hogy „megszólítja a középosztályt” és még kapcsolatok is születtek az a reakciós UJC volt tagjaival, amely a fasiszta bandákat szervezte és részt vettek a Morales elleni puccskísérletben 2008 szeptemberében. Ez a politika nagyon helytelen volt, mivel a városban MAS szavazatai (kivéve a munkás negyedekben, ahol megmaradtak) lejjebb estek.
A Moralesre leadott szavazatok majdnem elérik a 2005-ös rá leadott voksok dupláját, amikor először választották meg elnöknek (53%-kal, azaz 1,5 millió szavazattal). Akkor 3,6 millió regisztrált szavazó volt, most 5,1 millió. Több százezer ember, főleg a városi és a vidéki szegények, akik idáig nem törődtek azzal, hogy regisztráljanak szavazni, most részt vesznek a politikai küzdelemben. Ez az eredménye a küzdelmek sokaságának, ami felrázta Bolíviát a századunk kezdetén.
Bolívia munkásainak és parasztjainak reményei és törekvései fejeződtek ki a Moralesre leadott tömeges szavazatokban, az volt a céljuk, hogy elérjék a 2/3-os parlamenti többséget, hogy tovább léphessenek a szocializmus felé. Ramon Loayza, aki a MAS frakcióvezetője volt az Alkotmányozó Gyűlésben és baloldali parasztvezető, kilépett a MAS-ból és baloldalról kritizálja a kormányt. Azt remélte, hogy meg tudja szerezni azoknak a szavazatait, akik úgy gondolják, hogy Evo nem halad elég gyorsan a társadalmi átalakítás programjában. De szövetséget kötött egy kis üzleti szektorral Santa Cruzban, és többé már nem volt világos, hogy a kritikája balról vagy jobbról jön. 0.33%-ot kapott. A bolíviai tömegek nyilvánvalóan a MAS-t tekintik az egyetlen politikai kifejező erőnek a harcukban a változásért.
Morales egyértelmű volt, amikor a támogatóihoz beszélt a választások estéjén. Azt mondta, hogy a győzelem azt jelenti: „tudjuk, hogy van egy hatalmas felelőségünk Bolíviáért és az emberiségért, hogy elmélyítsük és felgyorsítsuk a változások folyamatát, hogy meghirdethessük a szocializmust.” A folyamatok kezdetén az egyik első lépése az volt, hogy kisajátította a gazdag Santa Cruz-i földbirtokos Branko Marinkovik birtokait, aki a tavalyi puccskísérlet mögött állt. Mindemellett mások a kormányban és a MAS-ban azt mondják, hogy itt az idő az ellenzékkel való kibékülésre.
Evo Morales erős nyomás alatt lesz a szervezett munkások és parasztok részéről, akik biztosították győzelmét, hogy vigye véghez az alapvető feladatokat: földreform, munkahely teremtés, a természetes erőforrások államosítása, egészségügy és oktatás. Ezt csak a fő monopóliumok (bolíviai és külföldi), bankok államosításával és a föld kisajátításával lehet végre hajtani, és így a gazdaságot a munkások irányítása alá lehet helyezni, hogy úgy szervezzék meg, hogy az hasznot hozzon a bolíviaiak többségének, többnek, mint az 50 családnak, aki évtizedekig uralták az országot.
Ahogy látható Hondurasban (és magában Bolíviában) az oligarchák nem fognak tétovázni, hogy illegális, erőszakos megoldásokhoz folyamodjanak, hogy megvédjék gazdasági és politikai uralmukat. Minden kísérlet az emberekért, amíg az oligarchák hatalma sértetlen, az kudarcra van ítélve. Ha Evo döntő lépéseket tesz az oligarchák szétzúzására, akkor a munkások és parasztok teljes támogatását fogja élvezni, akik a népesség nagy részét teszik ki.