A hondurasi puccsista rezsim által összehívott november 29-i választások jelentős tartózkodással mentek végbe, annak ellenére, hogy a katonaság és a rendőrség kemény nyomást gyakorolt a lakosságra. De a rezsimnek nem sikerült szétzúzni a munkások, parasztok és fiatalok mozgalmát. Ellenkezőleg, ők most még felkészültebbek politikailag, jobban vannak szerveződve és készek harcolni az oligarchiák ellen.
A legitim elnök Manuel Zelaya menedékhelyéről, a brazil nagykövetségről bejelentette, hogy a tartózkodás aránya a választásokon elérte a 65 százalékot (ami jóval nagyobb a 2005-ős 44%-nál) és az ország északi részén 75%-os csúcsot döntött. A Nemzeti Ellenállási Front a Puccs Ellen hivatalos állásfoglalásában a tartózkodók arányát 65% és 75% közé rakta a 4,6 millió regisztrált szavazók alapján.
A Legfelsőbb Választási Bizottság hivatalos adatait nem lehet komolyan venni, mivel arról beszélnek, hogy a részvétel 61%-os volt, és ez magasabb lenne a 2005-ös 56%-nál. Hogy biztosak legyenek abban, hogy az lesz az eredmény, amit ők akartak, a szavazás lezárta után egy „technikai hiba zavarta” a hivatalos szavazat számlálást több, mint három órán keresztül.
Brutális elnyomás
A tartózkodás annak ellenére volt ilyen magas, hogy a választások előtti napokban és aznap is az elnyomás óriási mértékeket öltött. Többen elmondták, hogy vasárnap „több csizma volt mint szavazat” utalva ezzel arra, hogy mennyi rendőr és katona volt az utcákon. A Micheletti rezsim szükség állapotot hirdetett ismételten, amely többszörösen sérti az alkotmányos jogokat.
Tegucigalpában, a fővárosban és sok más városban azokat a negyedeket, ahol a szegények és a munkások laknak egész napra militarizálták.
Egy telefonbeszélgetés során szombat este, a parlament baloldali tagja és az ellenállás egy vezető aktivistája, Tomas Andino elmondta, hogy több tucat, de lehet, hogy több száz ellenálló aktivistát tartóztattak le a hét során. A rendőrség átlagemberek házaiba tört be és választási bojkottot népszerűsítő tárgyakat, képeket és festékszórókat keresett. Sokakat, akiket letartóztattak, azzal az indokkal tették, hogy „illegális szerveződéshez kötődnek”.
Andino elmondta, hogy a hadsereg, hogyan támadt rá a különböző szakszervezeti irodákra és közösségi szervezetekre, keresve a választásellenes publikációkat. Ez volt a helyzet egy egyházi alapú szervezettel is, az INESCO-val San Juan Opoában, Copanban. A Red Comal irodáit Siguatepequéban szintén megtámadta a hadsereg és lefoglalta számítógépeiket, pénzüket. A választások napján egy bomba robban a Nők Jogai Központ előtt San Pedro Sulában. A STIBYS szakszervezet irodájára – ami az Ellenállási Front gerince volt – lövéseket adtak le egy autóból.
Az ellenzék rádióállomása, a Canal 36 kapcsán Andino elmondta, hogy az esetek 80%-ában nem működik, mivel a hadsereg ugyanezen a hullámhosszon sugároz erőteljes jeleket és általában akkor, amikor a rádió híreket vagy véleményeket közvetít a puccsista kormány ellen.
Andino közölte, hogy az ellenállás, hogy szervezte meg az emberek otthonmaradását és a választáson való részvétel visszautasítását. Még ezekben a nehéz helyzetekben is voltak tüntetések San Pedro Sulában, ami kemény rendőri elnyomás alatt folyt, két embert súlyosan megsebesítettek és 49-et letartóztattak. A Reuters egyik riportere szintén megsérült a rendőri megtorlásban, miközben tudósítani akart.
Az Ellenállási Front forrásai szerint 74 katonai és rendőrségi házkutatás tartottak különböző aktivisták lakásaiban, anélkül, hogy lett volna erre felhatalmazás és több mint 100 ember tartóztattak le csak a választások napján. Ez nehezen az a helyzet, ahol egy demokratikus választás le tud zajlani.
A legrosszabb, hogy az Unificacion Democratica (UD) párt jobboldala, amit Cesar Ham vezet, végül úgy döntött, hogy részt vesz a választásokon, ezzel elárulva az ellenállási mozgalmat. Az UD ebből az ügyből szakadt ketté, Tomas Andino és frakció más vezetői egyenesen kiállnak a választások megtartása ellen.
A nép mozgalmát nem lehet szétverni
Egy elvtársunk, aki Hondurasba látogatott néhány nappal a tisztességtelen „választások” ellőtt, a főváros munkásnegyedeinek hangulatáról tájékoztatott:
„A küzdelem lendülete nyilvánvalóan leapadt egy kicsit, de a forradalmi folyamat nem omlott össze. Bárhová mész, letépett választási propagandával találkozol. Az ellenállás bojkottot szervez minden negyedben, legtöbbjükben egyáltalán nem található meg a választási propaganda. Az uralkodó osztály megfenyegette a munkásokat, hogy ki rúgják őket, ha hétfőn nem úgy mennek vissza dolgozni, hogy a tinta rajta van az ujjukon, ami bizonyítja, hogy szavaztak. A nagy szupermarketek kedvezményeket nyújtanak bárkinek, aki bemutatja a tintás ujját. Az este, mielőtt elhagytam az országot, a katolikus egyház hierarchiája kiadott egy állásfoglalást, miszerint, ha nem szavaz valaki, akkor az halálos bűn.”
„Másfelől folyamatosak a provokációk. Azon a napon, amikor megérkeztem robbanószerek repültek ki a Grupo Ama autó kereskedésből és más kisebb bombák robbantak közel ahhoz a helyhez, ahol a szavazóurnákat tartották. Olyan helyzetet készítenek elő, hogy igazolják a katonai jelenlétet az utcákon.”
Világos, hogy a hondurasi tömegmozgalmat nem tudták elsöpörni. Még nem tudták megdönteni a diktatúrát, de a rezsimnek sem sikerült elsöpörni a munkások, parasztok, fiatalok mozgalmát. Ellenkezőleg, az elmúlt öt hónapban a küzdelem megerősítette a politikai tapasztalatszerzést a hondurasi emberek számára. Sokkal képzettebbek politikailag, jobban szervezettek és készek harcolni az oligarchák ellen.
A Micheletti-rezsim arra akarta használni ezt a választást, hogy legitimizálja magát, hogy „demokratikus” elfogadást kapjon. Megszervezték, hogy Zelaya tárgyalásokba kezdjen, ami egy komédia volt és ezzel adtak egy indokot az USA-nak, hogy elismerje a november 29-i választásokat. Részben elérték céljukat, mivel országok sora (Peru, Kolumbia, az USA és mások) elfogadják a választás „érvényességét”, és az új „elnököt”, a Nemzeti Párt jelöltjét, Pepe Lobót. Ez a rezsimet levegőhöz fogja juttatni és ez az USA segélyeinek folytatását fogja eredményezni, amiben nagyon bízik az ország. Brazília, az ALBA országok és sok más ország viszont nem ismeri el a választásokat.
Az Ellenállási Front aktivistái számára most az a legfontosabb, hogy nyissanak egy vitát az elmúlt öt hónap küzdelmeinek tanulságáról. A nagy tartózkodási arány megmutatja a tömegmozgalom valódi erejét és megadja az alapját a harc folytatásának a kapitalizmus és az oligarchák ellen. A hondurasi tömegek példát mutattak hősiességükkel és a harcra való akaratukkal. A jó elvekkel és stratégiával felfegyverkezve meg fogják tudni dönteni az uralkodóosztályt és ez lesz az első lépése annak, hogy Közép-Amerikában tovább söpörjön a forradalom.
A június 28-i puccs óta világossá vált, hogy a hondurasi vezető rétegek nem engedi meg a munkásosztály legalapvetőbb reformjait sem. Szembenézve a szervezett és öntudatos lakossággal csak úgy tudják megvédeni kapitalista rendszert, ha brutális megtorlást visznek véghez. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a harc az egészségügyért, az oktatásért, a munkáért és az agrárreformért csak akkor lehet sikeres, ha kisajátítják a 12 hondurasi oligarcha és az imperialista cégek vagyonát. Ezt nem lehet Obamába vetett illúziókkal elérni, csak a munkások és parasztok saját küzdelmével. Csak ők tudják a társadalmat megváltoztatni harcokon keresztül.