Hungarian translation of Venezuela: Interview with Félix Martínez, General Secretary of SINGETRAM, the trade union of Mitsubishi (October 2, 2009)
A Mitsubishi Motor Company (MMC) multinacionális vállalat önigazgató munkásainak zaklatása folytatódik. Miközben az üzemet szeptember 21-én, hétfőn újra megnyitották, Barcelonában az MMC (Anzoategui) értesítette a munkásokat 11 SINGETRAM szakszervezeti vezető elbocsátásáról. Az legszokatlanabb dolog azonban az, hogy a Munkaügyi minisztérium beleegyezett az elbocsátásokba, anélkül, hogy meghallgatta volna a munkásokat. Ebben az interjúban, Félix Martínez, a SINGETRAM szakszervezet főtitkára rávilágít a Mitsubishi gyárbeli munkások példa nélküli zaklatásának okaira.
Az El Militante: Meséljen kicsit a helyzetről, amivel a Mitsubishi munkásai szembe kellett, hogy nézzenek, azóta, hogy múlt hétfőn visszatértek, hogy folytassák a munkájukat műhelyekben.
Félix Martínez: A munka már elkezdődött, de a munkások között bizonytalanság uralkodik, amióta értesültek arról a gyáron kívüli döntésről, amelynek értelmében elbocsátották a szakszervezeti hivatalnokokat. Nagyon meglepte őket ez a lépés, és elgondolkodtak azon, hogy ezentúl ki fogja képviselni az érdekeiket, ki fogja védeni a jogaikat a vállalaton belül. Egy kissé érdekeltek voltak ebben a helyzetben. A munkások azt az iránymutatást kapták, hogy nem szabad bedőlniük a provokációknak; arra figyeltünk ugyanis fel, hogy a vállalat próbálkozik a munkások provokálásával. Néhány elvtárs elmondta, hogy bizonyos alkalmakkor csak nagyon komplikált eljárások után engedték őket be az üzembe, különböző ellenőrzések és annak vizsgálata után, hogy melyik munkás melyik műszakba van beosztva. Megfélemlítő légkör uralkodott és oly módon zaklatták őket például, hogy a vállalati étkezde 40 perccel a közös megegyezéssel kijelölt időpont után nyitott ki, ami késedelmet okozott az étkezésben.
Ezenkívül a munkások arról is beszámoltak, hogy nyomás alatt voltak a szerelősoroknál is, annak ellenére, hogy a termelés visszaesését az elektromos ellátás csökkenése és a jelenleg pedig a nyersanyaghiány okozta. A felügyelők, hogy a termelést ösztönözzék, azzal fenyegették a munkásokat, hogy amennyiben a termelés nem halad, ugyanaz fog velük történni, mint ami most történik a szakszervezeti hivatalnokokkal, t. i. kirúgják őket. Tegnap, délután háromnegyed 5-kor, akkor, amikor a dolgozók haza szoktak indulni, a munkásokat arra kötelezték, hogy vessék alá magukat a vállalat biztonsági szolgálata alapos vizsgálatának, aminek következtében az utolsó munkás csak negyed 6-kor hagyhatta el a gyárat. Ez majdnem fél órát jelentett neki a műszakjának vége után. És ezek az alkalmazottak, akik a műszakjuk után még ott álldogáltak nem kapnak túlórapénzt. Ez az eset jól mutatja a munkáltatók viselkedését, kigúnyolják a munkásokat és a munkakörülményeiket, amelyektől szenvednek. Ilyen bizonytalanságot keltő és szakszervezet-ellenes állapot uralkodik.
E.M.: És a munkások rendszeres zaklatása…
F.M.: Igen, zaklatás. Zaklatás és a munkások elleni erőszakos támadások. Elítéljük ez a helyzetet, megvitattuk, és jognyilatkozatban követeltük a vállalattól, hogy hagyjon fel a munkás-ellenes, szakszervezet-ellenes attitűdjével, annak érdekében, hogy teljesítse azokat a feltételeket és célokat, amiket a kollektív szerződésben lefektettek. Ez része annak, amit hosszú ideje elítélünk, a munkás jogok megsértésének történelmi bűnét, amit ez a multinacionális cég elkövetett ebben az országban, és most azt látjuk, hogy megelőző lépéseket tesznek újabb szakszervezeti vezetők ellen, azzal, hogy olyan négy vezetőt vesznek fel a SINGETRAM-hoz, akik ma nem élvezik a munkások támogatását, akiket a munkások elutasítanak.
E.M.: Miért gondolja, hogy a Munkaügyi Minisztérium jóváhagyta az ön elbocsátására vonatkozó kérvényt?
F.M.: Úgy hisszük, hogy ez egy politikai helyzet, amelyben a Minisztérium nem hallgatta a mi követeléseinket, különösképpen a munkaügyi miniszter [María Christina Iglesias], de meghallgatják a másik oldal panaszait, amelyeknek nincs jogi alapjuk, a munkások állítólagos erőszakosságáról. Úgy gondoljuk, hogy ez egy politikai szituáció, politikai támadás az olyan szervezeti forma ellen, mint amilyenben a SINGETRAM is működik, ami széleskörű, nyitott és demokratikus, ami jogokat biztosít a munkásoknak és garantálja a munkások részvételét és párbeszédét, akik így saját maguk dönthetnek a jövőjükről, amit munkásokként megérdemelnek és a tiszteletet, amit, mint egy szervezett társadalmi osztály érdemelnek meg. Úgy hisszük, hogy ez fejtörést okozott egy bürokratikus és reformista szárnynak, ami élvezte a helyzete előnyeit, és brutális kirohanást intézett a szakszervezetünk ellen, ami 1 320 tagot egyesít, és amit a munkások máig követnek, támogatják politikai vonalunkat és akcióinkat. Ma pedig ugyanezek az elvtársak várják a Munkaügyi Minisztériumtól, hogy felülvizsgálja az álláspontját és hallgassa meg az MMC Automotriz munkásainak javaslatait, mert megérdemlik a tiszteletet, ahogyan a vállalat is tiszteletet kért maga iránt.
E.M.: A szolidaritásnak milyen megnyilvánulásai voltak eddig?
F.M.: Látjuk a társszervezeteink munkásainak szolidaritási támogatását a Chryslernél, a Fordnál és a Toyotánál. Tudjuk, hogy van mozgalom az autóalkatrész-gyártó munkások között is, akik nagy aggodalommal tekintenek a helyzetre és elutasítják az elbocsátásokat és más megelőző intézkedéseket. Politikai vezetők is támogatnak minket, úgy mint Oscar Figuera a nemzetgyűlés kommunista tagja, aki elutasítja ezeket a szakszervezet-ellenes és munkás-ellenes akciókat, és itt, helyi szinten is vannak támogatóink, a magánszektorbeli szakszervezeti elvtársak és egy állásfoglalást várunk a Szocialista Munkások Frontjától Anzoátegui állambeli szervezetétől, és főleg közszférától, amit a múltban mi támogattunk, és az Egyesült Szocialista Párttól (PSUV) is, ami már láthatta a valódi elszántságunkat, például a januári események alatt [gyárfoglalás és brutális rendőri támadás a munkások ellen], mikor is megmutattuk, hogy tudjuk kontrollálni a helyzetet. Ezenkívül az is tény, hogy Anzoátegui államban földcsuszamlásszerű győzelmet arattunk az alkotmányozó népszavazáson, mindazon közelmúltbeli események ellenére, amit átéltünk a két munkás rendőrök általi meggyilkolásakor. A forradalmi folyamat mellett állunk és reméljük, hogy a lehető legtöbb szolidaritást kapjuk, beleértve a közösségi tanácsoktól, amik mindig a mi oldalunkon voltak, ahogyan a Forradalmi Marxista Áramlat (CMR) elvtársai is. Bízunk benne, hogy a hét során találkozunk néhány társ politikai vezetővel és kidolgozunk egy haditervet a szakszervezeti jogok, tisztelet és az állások biztonságának védelmére, a fasizmus és a multinacionális vállalatok ilyesfajta kapitalista támadásai ellen.
M.S.: Ha szemben állna Chávez elnökkel, mit javasolna neki a Mitsubishi gyár munkásainak küzdelmével kapcsolatban?
F.M.: Nézze, Chávez parancsnoknak, azt javasolnánk, mindenek előtt, amit már elmondtunk sok más szervezetnek, hogy adjon lehetőséget, hogy előadjuk az eszméinket, és konkrétan nyomatékosíthassuk, hogy amit teszünk az eleme a forradalmi folyamatnak, és gyakorlati például szolgál arra, miként létezhet egy munkástanács egy kapitalista struktúrában, egy szakszervezeten belül, ahol mi megszabadultunk a prezidentalizmustól egy olyan horizontális szervezetért cserébe, ami közvetlen részvételt biztosít a munkásoknak. Határozottan elmondanánk a Köztársaság Elnökének, hogy mi a forradalmi folyamat oldalán állunk, vele vagyunk, és az egyetlen dolog, amit kérünk, hogy szakítson időt arra, hogy a saját szemével lássa, hogy mi történik az autóiparban és mi mit javaslunk azért, hogy igazán segítsünk egy a munkások mellett álló forradalmi folyamatot, és azt, amit erősíteni kell annak a szocialista államnak az érdekében, amit építünk.
E.M.: Milyen konkrét lépéseket tesznek, hogy harcoljanak eme leépítések ellen?
F.M.: Most szombaton, szeptember 26-án, munkás-nagygyűlést szervezünk. Országos felhívást intéztünk minden munkás és szakszervezeti vezető felé, mert bárki, aki szeretne, csatlakozhat hozzánk ezen a nagygyűlésen, amit Los Montones ipari körzetében fogunk tartani, az MMC Automotriz és a VIVEX közti úton, ahol megvitatjuk az aktuális helyzetet és onnantól kezdve lesznek határozataink és következtetéseink azokra az akciókra nézve, amelyek megtételére szükség van, összhangban a forradalmi folyamattal, a békéért, a munkához való jogért, az élethez, az egészségügyi ellátáshoz és létbiztonsághoz való jogért, munkásmozgalom egységéért, a közösségi tanácsokért, a diákokért, a farmerekért, és minden a forradalmi folyamatban működő szociális szervezetért, egy igazi szocialista állam építéséért.
A venezuelai Forradalmi Marxista Áramlat írása