Összehívták a PSUV kongresszusát, ahol a marxisták vállvetve fognak harcolni közösen a baloldali delegáltakkal egy valódi szocialista programért a bürokrácia és a párt jobboldala elleni harcban.
Október 15-én, csütörtökön Jorge Rodríguez, a PSUV egyik nemzeti koordinátora egy sajtótájékoztató kapcsán kijelentette, hogy az Országos Vezetés megegyezet a PSUV Országos Kongresszusának lebonyolításában. Ez azt jelenti, hogy a párt kongresszusa november 21-én fog kezdődni és december 13-ig fog tartani.
Augusztusban Chávez felhívott a párt strukturális újjászervezésére azzal, hogy elindította a „Szocialista őrsöket”, amely egy újfajta csoport, amely lehetővé teszi a tömegek nagyobb részvételét. Jelen pillanatban a PSUV hivatalos tagsága 7 millió. Ebből 2,5 millió vesz részt aktívan az őrsökben.
Ezenkívül nagyon jelentős fejlődés ment végbe azzal, hogy létrehozták a munkás őrsöket, azaz a PSUV-nek a gyárakban is alakultak szervezetei. A munkásosztály aktivistái nagyon nagy lelkesedéssel vették ezt a kezdeményezést. Csak a SIDOR gyárban 40 őrsöt állítottak fel 502 munkás aktív részt vételével. A PSUV vezetése elmondása szerint 16.000 ilyen munkás őrsöt állítottak fel az egész országban, ezzel 250.000 munkást megszervezve. A párt átlagos alapszervezetei lakóhelyi alapon fekszenek, ennek a száma elérte a 104.000-t.
A kongresszusra való delegáltak megválasztása már elkezdődött. A PSUV alapszervezetei két embert választanak meg szervezetenként ezekben a napokban, akik a delegáltak választásán részt vehetnek november 15-én. Azon a választáson 2,5 millió PSUV tag lesz aki leadhatja szavazatát.
Mielőtt a választás megtörténne, minden régiónak az alelnöke nevezi ki a jelölteket kezdőpontként. Ez a metódus kisebb aggodalmakat keltett a párt legbaloldalibb részében, akik szerint ez kevesebb megjelenési lehetőséget ad a tömegek számára.
A jelöltek megnevezése október 24-én fejeződött be, és a kiválasztási folyamat az alelnökök által másnap ért véget. A PSUV Országos Vezetése október 26-án, hétfőn hozta nyilvánosságra a jelöltek listáját. 26-tól november 15-ig egy választási verseny zajlik le a 780 delegált helyért.
PSUV az útkereszteződésben
A kongresszus a forradalom közepette zajlik le, amely a kapitalista válságtól egy kemény ütést kapott. Ezért a fókuszpontja a forradalmárok lesznek mindenhol. Ugyanakkor, ha megnézzük a párt 2008-as megalakuló kongresszusát, heves harc folyt a forradalmárok és a reformisták között minden alapvető politikai kontextusban: a programban, az alapelvek elfogadásában, a párdemokráciában és a mindennapi politikában. Amíg a baloldal egy biztos és jelentős befolyást ért el, addig a jobboldali bürokrácia soha nem tudott jól szervezett lenni és így nem tudták elérni, hogy átvegyék az irányítást a főbb pozíciókban a vezetésen belül.
A pártnak meg kellett állnia a helyét az első választásokon, a regionális választásokon 2008 novemberében, ahol egy egyértelmű, 58%-os győzelmet ért el. Bár a győzelem nem volt felhőtlen, mivel stratégiailag fontos helyeken vesztettek, így Caracas, Miranda és Carabobo polgármesteri pozícióját. Ez egy egyértelmű figyelmeztető jel volt, amely megmutatta, hogy a bolivári tömegeknek elegük van abból, hogy választás jön választás után és közben nincs egyenes lépés arra, hogy véget vessenek az ellenforradalomnak, megoldják a sürgető problémákat, és biztosítsák a tömegek szükségleteit. A figyelmeztető harang újra harangozott 2009 februárjában, amikor a forradalmi meghátrálás látható volt a szavatok 54%-ra való visszaesésével a népszavazáson az alkotmánymódosítás kapcsán.
A kongresszus témái
A fő téma ezen a kongresszuson az lesz, hogy hogyan szorítsák vissza ezt az irányt. Nem elég beszélni a szocializmusról – akciókon keresztül kell felépíteni azt. Ha a szocializmus megmarad szavakban, a tömegeknek elegük lesz minden parádéból, beszédből és választásból. Ezek egyike sem oldja meg a problémát. A forradalom elmúlt 10 évében a bolivári tömegek megvédték a forradalmat újra és újra, nem csak választásokon, de a puccsok, gazdasági szabotázsok és erőszak ellen az ellenforradalmároktól.
Habár alacsonyabb részvétel volt a mostani választásokon, viszont nem lehet megtalálni „alacsony szintű tudatosságot”. Ellenkezőleg, a tömegek magad szintű osztályöntudatot és bátorságot mutattak azzal, hogy megmentették a forradalmat különböző helyzetekben. A probléma az, hogy a tömegek ma a holnapjukért hoznak csak áldozatot egy bizonyos pontig. Ha a forradalom döntően nem fog előre haladni – és ha képtelen lesz megoldásokat nyújtani a problémákra, mint a lakhatás, élelmiszer hiány, infláció és munkanélküliség – akkor apátia állhat be a bolivári tömegeknél, amely kikövezi az utat az ellenforradalmárok számára. A kongresszusnak meg kell vitatnia, hogy hogyan mondjon megálljt egy ilyenfajta végkimenetnek. A mi véleményünk szerint ez csak úgy lehetséges, ha kisajátítják az ipart, a bankokat, a földet és ezáltal megnyitják az utat az igazi szocialista tervgazdálkodás alapjai számára.
Freddy Bernal, aki a PSUV egy országos szervezője, kijelentette, hogy a kongresszus programjában lesz megbeszélés a párt alapjáról, etikájáról, az országos vezetés meghatározott felépítéséről és a szocialista társadalom értékeiről és koncepcióiról. Más források alátámasztják, hogy a program fő vonala az „Átalakulás elemei a szocializmus felé” lesz.
A marxisták közbelépnek
A CMR marxistái – az IMT (Nemzetközi Marxista Tendencia) venezuelai szekciója - jelölteket állított a delegáltak megválasztására több régióban. A mi elvtársaink sokat dolgoztak azon, hogy helyi PSUV alapszervezeteket építsenek, legfőképpen munkásszervezeteket. A Mitsubitshi (MMC), SIDOR, INVEVAL, INAF és Gotcha gyárakban azok a munkások, akik a CMR tagjai nagy szerepet játszottak a PSUV alapszervezeteinek kiépítésében.
A CMR létrehozott egy rövid dokumentumot, amit „A PSUV-ért, mint a munkások és a nép eszköze, amely át tudja venni a hatalmat a gyárakban, közösségekben és a vidéken” címmel neveztek el. Ez a dokumentum 5000 példányban kerül nyomtatásra és az El Militante című venezuelai marxista lap külön mellékleteként terjesztik. A dokumentumot tömegesen fogják terjeszteni és megbeszélésre kerül a PSUV alapszervezeteiben és eköré fogják gyűjteni azokat a baloldali delegáltakat, akik támogatják ennek a fő alapelveit. A következő hónapban, ami hátra van még november 15-ig, a delegáltak megválasztásáig, kampányt fognak folytatni a forradalmi jelöltekért, akik támogatják ezt a dokumentumot. A honlapjukon és dokumentumaikban le fogják hozni a kommentárokat és analíziseket a PSUV kongresszusának lefolyásáról.
A PSUV kongresszusa alatt, kampányuk részeként, a CMR egy előadói körutat fog rendezni Alan Woods részvételével, a jól ismert brit marxista teoretikussal és az IMT vezetőjével. Alan Woods szerzője több könyvnek, mint a Bolshevism – The Road to Revolution (Bolsevizmus – Az út a forradalomhoz) és a jelenlegi Reformism or Revolution – Reply to Heinz Dietrich (Reformizmus vagy forradalom – válasz Heinz Dietrichnek). Mindkét könyvet ajánlotta Chávez elnök több alkalommal is. November 13. és 30. között fog Venezuelában tartózkodni Alan Woods és az ország minden régiójába elmegy beszélni, valamint a PSUV több találkozójára is.
Egy másik aspektusa az aktivitásuknak az lesz, hogy összekötik a Mitsubishi (MMC) munkásainak harcát Barcelonában, Anzoátegui államban a PSUV tömegeinek szélesebb körű harcával egy szocialista programért. Az MMC-ben 153 munkást akar kirúgni a multinacionális vállalat egy hosszúra nyúló munkaügyi vita kapcsán, ami már két munkás életébe került 2009 januárja óta. A 153 munkás között 11 szakszervezeti vezető van, akik mindegyike a PSUV tagja. A kongresszuson a CMR aláírásokat fog gyűjteni az MMC harcával való szolidaritásra.
Harc a bürokrácia ellen
Venezuelában egy nagyon érzékeny téma, hogy hogyan számoljanak le a bürokrácia növekedésével a bolivári mozgalmon és magán a PSUV-n belül. Míg a párt megnyerte a polgármesteri helyek többségét 2008 novemberében, addig egy széleskörű elégedetlenség van a megválasztott képviselők munkája kapcsán.
A legaktuálisabb példa Carabobo, ahol a PSUV több polgármesteri helyet is nyer, beleértve a Valenciát. A pár sok tagjai és helyi vezetője azt mondja, hogy ezek az emberek megnyerték a választásokat a PSUV színeiben, de beiktatásuk óta nem változott semmi és valójában olyan politikát hajtanak végre, ami ellentmond a párt alapelveinek. Marío Silva, aki tagja a PSUV Országos Vezetésének és házigazdája a népszerű „La Hojilla” tv-programnak, hangot adott dühének és azt javasolta az országos vezetésnek, hogy lépjen közbe a régióban.
Sok hasonló esetet lehetne említeni. A fő probléma az, hogy a venezuelai forradalomnak össze kell csapnia a demokrácia burzsoá koncepciójával, ahol választásokat tartanak 4-5 évente és ezután a megválasztott politikus azt tehet, amit akar. Ahogy a CMR kongresszusra szánt dokumentuma is kihangsúlyozza, az egyetlen alternatíva a burzsoá állam lerombolása és egy új munkásállam felépítése:
„Ennek figyelembevételével a marxizmus egy gyakorlati útmutatót tud felkínálni, arról hogy hogyan építsünk fel egy forradalmi államot és vigyük véghez a szocialista forradalmat Venezuelában. Más forradalmakban, ahol volt kísérlet a burzsoá állam megdöntésére, a forradalmi államok hasonló karakterek sorozatát hozták létre. Ahogy az orosz forradalmár, Lenin kiemelte „Állam és forradalom” című munkájában, ez egy új állam vagy inkább egy fél állam, amit nem lehet elkülöníteni a néptől, de maguk a munkások által kell létrehozni, akik magukat szervezik együtt más elnyomottakkal (parasztokkal, közösségekkel, diákokkal, halászokkal, őslakosokkal…) és ennek a következőképpen kell kinéznie:
- Bármely hivatalos személy megválasztására és visszahívására való jog.
- Egy állami tisztvisel?nek sem lehet nagyobb fizetése a munkások államában, mint a szakképzett munkásoknak.
- Minden pozíció rotálása. Ha mindannyian bürokraták vagyunk, senki sem bürokrata.
- A nép a hadseregben. A munkások és a nép általános felfegyverzése. Nem hivatásos hadsereg.
A PSUV kongresszusán a marxisták vállvetve fognak harcolni együtt a baloldali delegáltakkal a bürokrácia és a párt jobboldala elleni harcban. A mi fő célunk, hogy megvédjük a szocialista program elveit és kiálljunk azokért a delegáltakért, akik egy olyan utat keresnek, amivel be lehet teljesíteni a forradalmat és fel lehet építeni a szocializmust gyakorlatban. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez, amiért a PSUV tömegei harcolnak.